Először 2019.-ben helyeztünk koszorút balatoni Farkas Alice kecskeméti köztemetőben található nyughelyére. A hagyományt folytatva 2020.-ban, dr. Kenyeres Tibor tagtársunk – a járványügyi szabályok betartásával – a hagyományt folytatva, az egyesület nevében elhelyezett el emlékkoszorút  - amelyet Lengyel Helga (Kaktusz Virágbolt) készített - balatoni Farkas János unokájának a síremlékére, halálának 41.évfordulóján.

S hogy mennyire idevágó balatoni Farkas Alice  TAVASZ című verse, pedig 1933-ban jelent meg! Olvassuk itt újra, emlékezzünk ezzel is!

TAVASZ

Itt a tavasz, megjött mégis,

Szinte furcsa, hogy idén is

Földünkre megérkezett.

Nem érdemli meg az ember,

Aki már remélni sem mer,

Szebb jövőt, jobb életet.

Világválság, világkrízis:

Megérkezett tán a víz is

Ezen a csúf sártekén

  - Tavaszillat levegőben –

Erős hitet jövendőnkben

Jöttem énekelni én.

Nézzétek a magyar földet:

Hogyan hajt ki búzát, zöldet -,

Vagy amott az ősi fát:

Jég megverte, szél letörte,

Mégis terem rajta,

- És tövében szép virág.

Nézzétek a madárfészket

Testvéreim! S szégyelljétek

Földhöztapadt szárnyatok!

Okos ember sohsem jajgat,

- Károgjanak buta varjak –

Ti hit szárnyán szálljatok.

Ne higyjétek azt, hogy nekem

Nincsen ezer fájó sebem,

S nem szól lantomon panasz!

Ám a jajszó nem segíthet,

Csak rombolhat. De építhet

Romokon is a tavasz!

Látjátok e dermedt szívbe

E tavasszal suhant im be

Új hit, remény, szerelem…

Viszi lelkem nótahintó,

Szívem felett rózsabimbó,

Örüljetek hát velem!

[A Katona József Társaság évkönyve az 1933/34 esztendőre]